Mint ahogy beszámoltunk róla, nemrég a nyár folyamán, doktori címet szerzett Király Lajos esperes, ez alkalommal azért is hálát adhatott az egyházmegye lelkipásztori közössége, hogy Higyed István mikolai lelkipásztor neve elé is odakerülhetett a Dr. előtag. A csütörtöki adminisztrációs gyűlésen mindkét lelkipásztornak gratuláltak a szolgatársak.
A gyűlésen Jobb Domokos ombodi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadó tanácsosa hirdetett Igét szolgálatra és felelősségvállalásra buzdítva szolgatársait. A közösség megemlékezett Dr. Molnár János nemrégiben elhunyt, áldott emlékű teológiai tanárról, aki szinte mindnyájukat tanította a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet falai között.
Higyed István elmondta, hogy A magyar johanniták nemzet- és egyházvédő küzdelme a 19. században a reformkortól a kiegyezésig címmel írta meg doktori értekezését. A munka elkezdésére mindenekelőtt belső és családi indíttatásra került sor. Fontos számára: „hogy szellem és ne hús tegyen/ magyarrá, s nőjünk ég felé,/ testvér-népek közt, mint a fák,/ kiket mennyből táplál a Nap.” (Babits Mihály: Eucharistia)
Történelmi okokból a protestáns lovagrend, és segélyszervezetei, világszerte a „johannita” vagy „Szent János” jelzőt használják, míg a katolikus lovagrend és annak intézményei a “máltai” jelzőt. A protestáns ág nagyrészt a máltai rend német nagyperjelségéhez tartozó Brandenburgi tartományból fejlődött ki a reformáció nyomán. Magyarországon a protestáns Szent János Rendet a német rend Magyar Tagozata képviseli, és annak segélyszolgálata, a Magyar Johannita Segítőszolgálat. A lelkipásztor dolgozatában a korszak jellemvonásait is felvázolva leírja, hogy az első 19. századi magyar johanniták Felső Magyarországon születtek, magyar nemesek voltak, anyanyelvük szlovák, és világi, valamint presbiteri elöljárók voltak. Jellemvonásuk: szorgalom, tudásvágy, kezdeményezőkészség, szervezőképesség, kapcsolatépítés, diplomácia, politikai tájékozottság, bátorság. Van tehát mit tanulni tőlük a ma emberének is.
Az ünnepeltek, doktorok közösen szimbolikus ajándékkal lepték meg lelkipásztor szolgatársaikat, akik aztán szeretetvendégségben örültek az örülőkkel.
Egyébként Dr. Higyed István dolgozata témájának kiválasztásában az is nagy szerepet játszott, hogy a lelkipásztor lánya Higyed Emilia még a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanulójaként három ízben is díjazottja volt a rend által kiirt pályázatnak. Ő az alábbi sorokkal ad hálát Istennek édesapja sikeréért:
“Nem egyszer mondták már nekem, hogy „olyan vagy, mint apád…”. Elgondolkodtam rajta, mit is takar számomra ez a mondat valójában és rájöttem, erre a jellemzésre csakis az lehet a válaszom, hogy köszönöm.
Köszönöm, mert ha csak negyed annyi kitartás, akaraterő, szakmai tudás, humor jellemezne, már elégedett is lennék.
Hálás vagyok az Úrnak a szüleimért és ma különös büszkeség tölt el. Hosszú hetek, hónapok, évek munkája ért végre révbe.
Édesapám a mai napon sikeresen megvédte a doktori dolgozatát.
A cél, amit évekkel ezelőtt kitűzött maga elé lassan megvalósult.
Többen kérdezik, hogy idősebb korára ugyan minek vágott bele ilyesmibe, mi a motiváció? A nagyapám emléke előtt való tisztelgés mellett, a „jó pap holtig tanul” gondolat is motiválta. Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyapám nagyon örülne annak, hogy egy újabb teológiai doktorral gyarapodott a Higyed család.
Édesapám e dolgozatot három Emiliának ajánlotta. Köszönöm, hogy dédnagymamám és nagymamám mellett egy kicsit én is részese lehetek ennek a megtiszteltetésnek.
Büszkék vagyunk és hálásak az Úrnak.
„Olyan vagy, mint apád…”. Örülnék, ha egyszer talán hasonló lehetnék.”
.jpg)
.jpg)
